Emlékszem, amikor még Berci dobolt, és Bence énekelt egy tehetségkutatón, amikor még Galileo Experiment volt a neve. Emlékszem, amikor jött Viki, és ő tudott népdalokat, és akkor miért ne. Emlékszem, amikor jött Peti, és nagyon örültem, mert tudtam, hogy milyen jól dobolt a Mephisto-ban. Amikor próbán Viki azt mondta, hogy elhívta Sárit, mert ő tud csellózni, és Sanyi majd kiugrott a bőréből, mert... mert ő már akkor is tudta, ki az a Sári!

fotó: Szabó Kornél (2010) - Keleti Blokk

7:00 belépek a konyha ajtaján. Na jó, legalább magamhoz és Hozzád lehetnék őszinte: kb. 7:06 tényleg belépek a konyha ajtaján, vagyis mivel az általában zárva van még ilyenkor, ezért az oldalsó bejáratot használom a wellness részleg felől, ahol egy titkos személyzeti folyosó vezet a pincében lévő hűtő- és fagyasztóházhoz, innen pedig egy lépcső fel a konyhába. Ha már erre jövök, viszek magammal a hűtőházból egy teli tejeskannát (amit általában este 23 óra körül hoz az alpesi tejes ember a joghurttal együtt), mert amíg 100 vendég felett vagyunk (és már 2 hónapja konstans), addig nagyjából ennyit (10L) fel is kell melegítenem a reggeli kávéhoz. Felérek a konyhába, felkapcsolom a lámpákat és beizzítom a Life Radio Tirol-t, ami a leginkább felelőssé tehető a zenei ízlésem rohamos romlásáért az elmúlt 4 hónapban..brühühüh…Hát de most komolyan, kiszakadva a pesti underground zenei élet pezsgő sokszínűségéből, most nagyjából egész nap azt a 6 slágert hallgatjuk rotációban: ha még egyszer meghallom azt a srácot, aki valamit beszedett Ibizán...nem, az igazság az, hogy ezek tetszenek, és dúdoljuk is, és jobban is megy tőle a munka.. de a másik szemem sír!!

Kedves Barátom! 

Miután eldöntöttem, hogy nem csupán tojást fogok ezen a helyen főzni, vagy rántottát készíteni a vendégeknek, hanem a tökéletes tojásokat igyekszem nekik mindig elkészíteni, elkezdtem utánajárni, mik azok az apróságok, részletek, amik ebben segítségemre lehetnek. Főleg a CIA (nem az, ez egy másik) tankönyvét dolgozom fel ennek érdekében, kiegészítve néhány internetes forrással. Aztán persze a valóságban tesztelem.

Hello mindenki! Vagy, ahogy legutóbb olvastam egy marhajó könyvben (amit jó szívvel ajánlok, ezért linkelem!): Kedves Barátom! Mióta legutóbb írtam, bizonyára nagyon sok víz lefolyhatott a Dunán, de ami biztos, hogy nagyon sok eső esett itt Seefeld in Tirol-ban. Ott hagytuk abba, hogy Georg lelépett, és ketten maradtunk a séffel. Hamar kiderül, hogy sokkal több mindenre van idő egy munkanap során, mint én azt képzelem. Persze azóta lett új séfhelyettes, de már ő sincs itt :)

Az történt, hogy felkerültem a TripAdvisor-ra egy kedves vendég jóvoltából, így:

Na jól eltűntem itt a kezdeti lelkesedés után, mint Damon Hill. Pár nap munka (négy, ja nem: öt, mert bár szabadnapos vagy, de hát ki csinálja akkor a reggelit? Szóval be tudnál jönni délelőtt? Be. Danke. Kein Problem) után végre Ruhetag következik, ami azért jó, mert hiába azt csinálja az ember, amit szeret, elfáradni el lehet abban is! Főleg ha az előre megbeszélt nyolc kb tizenegy órát kell dolgozni, mert kevesen vagyunk a konyhán: Christian, a séf, Georg a sous-chef...és még ki is…ja csak én, a Küchenhilfe, teljesen megszokott konyhai hierarchia. De hát most még nem kell annyi ember, hiszen még nincs főszezon, épp csak ebben a 3-4 napban van teltház, ugyan majd lehozzuk valahogy.

Olyan jól elvagyok itt két napja, van hol aludnom, enni is kaptam már kedden délben (!), miközben még semmit sem csináltam: furcsa érzés. Továbbra is esik,  mondjuk a konyhában valószínűleg nem fog (haha). Beosztásom szerint úgy dolgozom első nap, hogy 9-14, 18-22. Ez 9 óra, ami tartalmaz (nem) kétszer fél óra szünetet, für Mittag- und Abendessen, és úgy jön ki a 8 óra munka. 14-18 között pedig Zimmerstunde, lehet ejtőzni. Egész általános munkarend errefelé.

Na helló mindenki akihez eljut ez az üzenet! Nagyon kedvesek vagytok, többen érdeklődtetek már a hogylétem felől, az egyszerűség kedvéért itt fogok remélhetőleg mindenre válaszolni, most még elég sok inger és újdonság ér, később majd lehet, hogy nem lesz mit írni ;-)

Aki most hall felőlem először, én vagyok az aki 8 évnyi irodában végzett accounting után megpróbál szakáccsá válni Ausztriában. Aki most olvas először blogot, ez egy blog. Aki pedig most van először a világhálón, ez az internet :) Kőhalmi után szabadon.