Hello mindenki! Vagy, ahogy legutóbb olvastam egy marhajó könyvben (amit jó szívvel ajánlok, ezért linkelem!): Kedves Barátom! Mióta legutóbb írtam, bizonyára nagyon sok víz lefolyhatott a Dunán, de ami biztos, hogy nagyon sok eső esett itt Seefeld in Tirol-ban. Ott hagytuk abba, hogy Georg lelépett, és ketten maradtunk a séffel. Hamar kiderül, hogy sokkal több mindenre van idő egy munkanap során, mint én azt képzelem. Persze azóta lett új séfhelyettes, de már ő sincs itt :)

Szóval a történet nem áll meg, hanem folytatódik. Meglehetősen érdekes helyzet alakul ki a konyhán, talán az isteni gondviselésnek köszönhető, de egész héten 20-22 vendég van, ami nem túl sok. Hamar megtanulom, hogy nem csak, hogy el lehet készülni a másnapi reggeli előkészítéssel, de még a salátabárt, vagy akár a délutáni süteményt is el lehet közben készíteni. Mivel a séf egyedül maradt, ő főzi le az egész vacsorát, így ezeket a feladatokat nekem adja. Némi feszültség az ára, hogy megmutassa (legalább egyszer), mit is kellene csinálnom, de megértem, hogy az ő helyzete sem könnyű most. Cserébe megtanulom elkészíteni ezt a sütit, amitől nagyon boldog vagyok, mert mégsem párizsiszeletelés. Nem nagy szám amúgy, ingyen süti a vendégeknek, ki van téve a kávéhoz délután, és diétásnak sem mondható (a fele cukor konkrétan, de tényleg, mérleggel mérem le, hogy annyi legyen), na de akkor is.

Ezen kívül az is világossá válik, hogy ha Miro szabadnapos, és csak ketten vagyunk a konyhán, akkor a mosogatás is rám marad. Amivel nincs semmi baj, viszont szembe kell néznem a ténnyel, hogy mosogatni: nem egyszerű dolog.

Ha esetleg nem szeretsz otthon elmosogatni egy-egy családi ebéd után, terápiás jelleggel ajánlok egy Küchenhilfe pozíciót egy négycsillagos tiroli hotelban. Imádni fogsz mosogatni. Ugyanis hamar rájössz, hogy ez jár a legkevesebb stresszel - legalábbis kezdetben. Nem bánt senki, csak nyomod. Persze nem tudod elég gyorsan csinálni, de legalább béke van egy ideig. És azért nem tudod elég gyorsan csinálni, mert nincs rendszered.

Mindenhez rendszerre van szükség, szisztémát kell kialakítani és aszerint kell végezni a folyamatokat, különben káosz fog kialakulni, és elúszol: a vízben és az időben is. Most amúgy még a mosogatásról beszélek, de rövid ittlétem egyik általános nagy tanulsága eddig ez. Mindennek megvan a maga helye, és mindennek vissza is kell kerülnie a saját helyére.

Az elkövetkező pár napban megtanulom milyen ha össze kell szorítani a fogam. Érdekes érzés, mert eddig is úgy gondoltam, hogy tudom, de mégis most válik egyértelművé. Ott van a jobb kisujjad. Kábé az utolsó a két kezeden, ami még nincs elvágva sehol. Vagy elégetve. És az égési sérüléssel nem az a legfőbb baj, hogy időbe telik, mire begyógyul, hanem hogy tovább kell mosogatni vele a forró vízben.

De például azt is hallottam már, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Mindig tudtam, mit jelent. De abban a pillanatban válik valósággá, mikor nem érted, mit beszélnek a szlovák kollegáid egymás között, vagy mikor az olasz pincérhez beszélnek olaszul, de azt sem érted, mikor valami nagyon fontosat mond a főnök némi tiroli dialektussal az irodában, de őszintén szólva csak pár szót tudsz elkapni, hiába igyekszel minden idegszáladdal, nagyjából csak a hangsúlyból érzékeled, hogy most bizony le vagy ba..va. Valami igazsátalanságért. Segíteni akartál. Másnap reggel mégis az irodában ülsz, és a főnök épp azt magyarázza némi tiroli dialektussal, hogy nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdőre vond a pincérnőt... (aki a  "segíthetek? hol vannak a kis táblácskák"-at valamlyen furcsa módon úgy értette, hogy "hol vannak a kis táblácskák, már rég kint kéne lenniük!"). Valószínűleg nem is emlékszel, hogy hangzott ez németül, mert el sem tudnád mondani, de szerencsére az Oberkellner Úr ott ül melletted, és elmondja, hogy volt... Na ekkor érzed a saját bőrödön, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Mikor nem tudod magad megvédeni, mikor nem tudod érvényesíteni az érdekeidet megfelelően.

Na vissza a konyhába, túl sokat nem érdemes mással foglalkozni :) Szóval Georg után nem sokkal jön Walter, aki jóarc, jól is főz, és nem is marad sokáig. Plusz érkezik még egy szakács, Dušan, kezd összeállni a csapat. Mikor nem vagyunk elegen, de telt ház van, néha beugrik Harald, aki egy - figyelj - Mietkoch (bérszakács): nagyjából az a dolga, hogy ha baj van, akkor jön és segít.

Időközben sikerül kialakítani a rendszert reggelre, hogy az jól működjön. Rájövök, hogy ehhez az első lépés, hogy a munkaidő előtt fél órával kell megérkezni. A magyart felváltja a német, a kösz, hogy túlórázolt meg a miért nem vagy időben kész? - hát így megy ez.

Az egyik legjobb dolgot a reggeli látványkonyhában mégis a vendégek jelentik. Németek, sok angol, wales-i, olasz, francia... és lehet velük beszélgetni, míg sül a tojás (mármint amelyikkel van közös nyelvünk). De már elég jól el tudom mutogatni a három lényeges dolgot (rántotta, tükörtojás, omlett), Activity-ben mindig is jó voltam. Az EB alatt persze folyton a fociról volt szó, az egyik legviccesebb az volt, mikor az osztrák-magyar előtt mondta egy angol-walesi pár, hogy drukkolnak este, mert tudták, hogy aznap játszik a csapatom. Másnap pedig nagyon szomorúan jöttek, hogy hát sajnálják, hogy ez nem sikerült. Kérdem, ugyan mi nem sikerült? Hát nyerni... na mondom, van egy hírem. Szóval eztuán a magyaroknak szurkoltak ők is :)

És ha már a vendégek a legfontosabbak, és ha már vendéglátásról beszélünk, megfordul pár dolog a fejemben. Most hogy túl vagyok a kezdeti nehézségeken (mert ugye?!), azon kezdek gondolkozni, hogy miért is vagyok itt. Mármint nem Ausztriában (azt még most sem tudom egészen), hanem kint a büfében a vendégek között. Persze azért, hogy frissen készüljön a finom omlett meg a tükörtojás. De azt a konyhában is el lehetne készíteni, mert kb 10 méterre van, és akkor nem is kéne az indukciós rezsó, meg a gyerekserpenyő... Nem. Nem csak erről van szó. Be kell látnom, hogy ez az egész egy show. Egy show része vagyok, és ha jól akarom csinálni, úgy is kell viselkednem. De van lehetőségem választani.  Kimehetek reggel, és süthetek rántottát a vendégeknek, vagy kimehetek reggel és elkészíthetem számukra a tökéletes rántottát és a tökéletes omlettet! Hogy melyiket választom, arról fog szólni a következő bejegyzés :) (a hatásvadász mindenemet!! )